|
2006. augusztus
Weöres Sándor:Szembe-fordított tükrök; Afanaszij Fet: A hárs alá üdítő helyre jöttem;Weöres Sándor: A jóságról;Sík Sándor: Nyári zsongás; Weöres Sándor: A gondolatok visszája és színe; Macuo Basho haikuja; Rabindranath Tagore: Az én dalom; Ancsel Éva a kérdőmondatról
Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem a mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből
2006.08.06.
Afanaszij Fet: A hárs alá üdítő helyre jöttem
|
A hárs alá üdítő helyre jöttem.
Hőség nem bánt a buja lomb alatt.
Illatosan s ezernyien, fölöttem,
a kis legyezők halkan ringnak.
S ott, távolabb, a lég csillogva perzsel,
s akárha álmában lélegezne.
Bódít, pattog, percegő hangszerekkel,
a vége-hossza-nincs tücsökzene.
Az égbolt ívei a lomb-homályon,
lehellet-ködben, át-átkéklenek,
és mint az alvó táj álmodta álom,
vonulnak fehér, habos fellegek. |
Fordította: Lothár László
2006.08.06.
A jóságról
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szüksége terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből
2006.08.13.
Sík Sándor: Nyári zsongás
|
Zsong a nyári rengeteg,
Zeng a napsugár.
Sárga búza megremeg,
Sarlajára vár.
Napraforgó napba néz,
Lepke mondja: rózsaméz,
Búza mondja: nyár
Rád szakadt a nyár, szivem,
Forrón, gazdagon.
Búzafürtös földeken
Érik asztagom.
Bókol már a telt kalász,
Közeleg az aratás:
Delet ért napom.
Csorduló nyaram delén
Fönn a hegyfokon,
Szerteszét merengek én
Völgyön, partokon.
Mostan mindent értek én,
Most ez élő föltekén
Minden fű rokon.
Lelkem, élő lant-ideg,
Most be jó neked!
Minden, minden a tied:
Földek és egek!
Zsongd az ég-föld-szív zenét,
Emberét és Istenét:
Zsongd ki mélyedet. |
2006.08.13.
A gondolatok visszája és színe
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.
A természet a természeti-világban alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy ruhát, bútort, akármit készítesz, előbb kigondolod, vagyis a lélek világában megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levő; egyik előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja: nézi alkotásodat.
Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből
2006.08.22
Macuo Basho haikuja
|
Mindig egész nap:
árpakalász vörösül,
pacsirta dalol. |
2006.08.22.
Rabindranath Tagore: Az én dalom
|
Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon.
Magányodban melléd surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd tartózkodással övez.
Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz, álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez.
Ott ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong.
Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja tekinteted a dolgok mélyére.
És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom – a te szívedben – tovább dalol. |
|
2006.08.27.
|
Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdőmondat áll?
A Bibliában az első kérdőmondat a kígyótól ered.
Évától kérdezi: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?”
Amikor már nincs, akitől egy kérdőmondat kitelne és nincs, akit egy kérdőmondat gondolkodásra és tilalommszegésre kísértene, akkor a tudás fájának már az emlékét is kivágta az idő. És akkor az ember megérdemli a kiűzetést.
Ancsel Éva: Száznyolcvankét új bekezdés az emberről c. könyvéből
2006.08.27.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
